A Duna-kanyarba látogatók kedvenc kirándulási célpontja Nagybörzsöny, német nevén Deutschpilsen. A település a Börzsöny–hegység nyugati, Ipoly felé elcsendesülő völgyében fekszik. A falu jó minőségű, az Ipoly mellett haladó országúton közelíthető meg dél – Szob – felől, északról pedig Bernecebaráti, Hont vármegye egykori székhelye, Kemence (ma iparművészetéről ismert) és Vámosmikola irányából. (A főváros felől érkezőknek ajánljuk a Nógrád–Diósjenő–Királyháza–Kemence útvonalat, mely nagyrészt erdőben vezet.)

    Nagybörzsönyből számos túraútvonal indul a hegység belsejébe; könnyen elérhető innen a 741 méter magas Várbükk (tetején Salgó várának maradványaival), a Nagy-Pogány–hegy (536 méter), a Nagy–Inóc, távolabb pedig a 865 méteres Nagy–Hideg–hegy és a kilátójáról is ismert 939 méteres Csóványos.

    A hegység a területén feltárt leletek tanúsága szerint már az őskorban is lakott volt. Az időszámításunk előtti évezredben szkíták, majd kelták és a germán kvádok szállták meg vidékünket. A római birodalom a Duna mentén építette ki védelmi rendszerét, ennek előretolt állása volt a Verőce melletti kis erődítmény. Őutánuk hun, ismét germán, majd avar uralom következett, s a honfoglalás előtti időben szlávok telepedtek le a Börzsöny vidékén. A középkor folyamán a hegység több településére német jövevények érkeztek, akik egy része az itteni bányákban dolgozhatott. Tudjuk, hogy az Ipolydamásd környéki sűrű erdőségek Anjou királyaink kedvelt vadászterületei voltak.

    A török hódoltság után számos környékbeli helységbe érkeztek német és szlovák telepesek, akik a földművelés és állattenyésztés mellett az erdőgazdálkodásból és a bányászatból éltek. A XX. század második felére az érckitermelés megszűnt, de a kőbányászat napjainkig fennmaradt.